Weszely Ernő

1953-ban született Sümegen. Gyerekként került a budapesti Vakok Állami Intézetébe, ahol zenei tanulmányait is kezdte. Tizenkét évig tanult zongorázni és kilenc évig harmonikázni.

Tizenegy éves korára teljesen megvakult. Ez mégsem gátolta abban, hogy zenei pályára lépjen. 1971-től hivatásos zenészként dolgozott. Több zenekarban is megfordult, ismertséget azonban csak évekkel később a Budapest Ragtime Band tagjaként szerzett. Ekkoriban már szóló produkcióival is nagy sikereket ért el.

A nyolcvanas években nemzetközileg is elismert muzsikussá vált, több mint 20 országban élvezhették koncertjeit, lehengerlő előadói stílusát és sajátos humorát a jazz, az igényes bárzene és a francia sanzonok szerelmesei.

2002-ben eMeRTon díjjal tüntettek ki a Magyar Rádió kívánságműsorában való közreműködéséért, ahol hét éven keresztül szerzett örömet a betelefonáló hallgatóknak szimultán előadásaival.

2003-ban Molnár György felkérte, hogy koncertsorozatának sztárvendégeként lépjen fel az előadásban. Több, mint két évig dolgoztak együtt, Molnár György így beszélt egy rádiós interjú során erről az időszakról:

“Azon ritka előadók vagyunk Ernővel, akik bár azonos hangszeren játszunk, mégsem vagyunk egymással rosszban. Sőt, azt gondolom, hogy nemcsak kollégák, hanem barátok is vagyunk. Mondok egy példát… egyszer a hangszerem vállszíja elszakadt, a tartalék szíj pedig nem volt tökéletes. Ezt a helyzetet csak nehezítette, hogy két nap múlva következett egy jelentős, nagyszabású koncertem. Felhívtam Ernőt, elmondtam a helyzetem, és segítséget kértem tőle. Gondolkodás nélkül felajánlotta, hogy leveszi a hangszeréről a szíjat, és odaadta a fellépésemre. Hát mi ez, ha nem barátság? Egy biztos… soha nem fogom ezt neki elfelejteni!”

[ vissza ]